Bartók Béla

Bartók Béla New YorkBartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson egy zeneszerető iskolaigazgató és egy iskolai zenetanár fiaként. A zeneszerzőként, zongoraművészként és népzenekutatóként a huszadik század meghatározó alakjává lett Bartók zenei érdeklődése korán megmutatkozott: ötévesen már zongorázni tanult.

Apja korai halála után családja sokat költözött, ami nem hatott jól ígéretes zenei fejlődésére. 1892-ben ennek ellenére Pozsonyban Erkel László tanítványa lett, akitől zongorázni és zongoraelméletet tanult. 1899-ben felvették a budapesti Zeneakadémiára, és hamarosan beindult zongorista karrierje. Zeneszerző munkássága ekkor még akadozott, mivel 1905-től kezdve inkább a népzenei gyűjtésekre áldozta idejét. A húszas éveiben járó Bartók fonográffal járta a falvakat, és tudományos részletességgel rendszerezte az ott hallott dalokat. Zeneszerzőként az 1910-es évekre ér a csúcsra: 1917-ben a Fából faragott királyfi című táncjátéka, 1918-ban A kékszakállú herceg vára lett nagy sikerű színpadi mű.

Bartókot már az első világháború után foglalkoztatta a kivándorlás gondolata, az 1920-as évek sikerei azonban még maradásra bírták: Európa nagyvárosaiba, az Egyesült Államokba és a Szovjetunióba is eljutott színpadi műveivel, koncertjeivel. A háború előtt gyűjtött népzenei anyagát még a ’30-as években is rendezgette, és ezt 1935-től már mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja tette. Ekkorra Európa-szerte tudományos előadásokat tartott, zeneszerzői munkássága emiatt jelentősen enyhült.

Az Anschluss után kilépett az osztrák zeneszerzői egyesületből, és a nemzetszocializmus hazai és nemzetközi erősödését látva újra az emigrációra gondolt. 1939-ben Svájcba menekítette kéziratait, majd miután ez év decemberében meghalt édesanyja, egy 1940 tavaszi amerikai hangversenykörútján döntésre jut. Bartók október 8-án lépett fel utoljára Budapesten, 20-án pedig hajóra száll Lisszabonban, és az USA-ba indul. Motivációját így indokolta: „Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér (ekkor Mussolini tér) és a volt Körönd (Hitler Adolf tér) azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.

New York-ban telepedett le, ahol rossz anyagi helyzete miatt folyamatos munkavégzésére szorult. Állást kapott a Columbia Egyetemen, emellett előadásokat tartott a Harvardon, és sokat foglalkozott a délszláv, valamint az indián népzene rendszerezésével. 1942 áprilisától leukémiával küzdött, betegsége pedig meghatározta utolsó éveit. Kezelései idején több megrendelést kapott, munkái közül azonban már többet nem tudott befejezni, 1945. szeptember 26-án elhunyt. Egykori otthona, a nyolcadik sugárúthoz közelében, az 57. utca 307-en lévő épület bejárati ajtajának jobb oldalán ma emléktábla őrzi nevét.