Pulitzer József

Pulitzer_Jozsef_New YorkA médiatörténelem egyik legjelentősebb alakja, Pulitzer József egy makói gabonakereskedő fiaként született 1847. április 10-én. Jómódú családja az apja 1858-as halála után elszegényedett. Bár kereskedelmi magániskolában tanult, Pulitzer már fiatalon eldöntötte, a meggazdagodás helyett a katonaságot választja. Kalandvágya több sorozásra elvitte, de rossz látása és gyenge tüdeje miatt egy kivétellel mindenhonnan visszautasították. Szerencséjére azokban az években volt elég katonai konfliktus a világban, és 1864 nyarán egy hamburgi sorozáson az amerikai hadsereg felvette.

Pulitzer mindössze tizenhét éves volt, amikor 1864 nyarán egy zsúfolt hajón Bostonba utazott. Az I. New York-i lovasezredbe sorozták be, és az északiak oldalán részt vett a polgárháborúban. Tízhónapos katonáskodása alatt egy csatában sem harcolt. Miután az elsők közt leszerelték béresként, kubikusként, temetőgondnokként és kocsisként is megpróbált megélni. Jól beszélt németül, ezért az amerikai németek akkori fővárosában, St. Louisban telepedett le. Itt a német nyelvű Westliche Post napilapnál kezdte újságíró karrierjét.

“Az objektivitást tette meg vezérelvének.”

A még mindig nagyon fiatal Pulitzer színes, szatirikus írásait kedvelték a Westliche Post olvasói. Sikerének oka az volt, hogy a híreket, riportokat gyorsan és szórakoztató stílusban tálalta. Ennél is jelentősebb újítása volt, hogy az objektivitást tette meg vezérelvének, pedig azokban az években a pártfüggetlen politikai sajtó fogalma még ismeretlen volt. Nagyjából ekkoriban lett belőle politikus is: ’69-ben a Republikánus Párt tagjaként Missouri állam közgyűlésébe választották.

Pulitzer újításaira nem volt kellő fogékonyság a laptulajdonosok részéről, ám jó befektetéseinek köszönhetően ’72-ben meg tudta venni a Westliche Postot, hat évvel később pedig St. Louis másik napilapja, a St. Louis Dispatch is az övé lett. A két lapot aztán összeolvasztotta egyé. Az újságvásárlásai idején újságíróból és republikánus politikusból demokrata üzletember és sajtómágnás lett. Következő éveiben befolyása és vagyona folyamatosan gyarapodott, életének nagy dobása pedig 1883-ban jött el, amikor 346 ezer dollárért megvette a New York World című újságot. A New Yorkba települt Pulitzer itt lett kora legnagyobb médiamogulja. Alapjaiban reformálta meg a lapot, amit még korábbi tulajdonosa is unalmasnak és száraznak tartott. Nagy kockázat volt egy évi negyvenezer dolláros veszteséget termelő újság megvétele, de egyszemélyes forradalma sikeres volt: a World példányszáma tíz év alatt 15 ezerről 600 ezerre emelkedett, és az USA legnépszerűbb napilapja lett.

A New York Worlddel Pulitzer meghonosította az amerikai újságírásban a tényfeltáró riportokat, képillusztrációkat, valamint a sportoldalt. Politikai botrányok, korrupciós ügyek, visszaélések sorát íratta meg szerzőivel. Nem ismert kompromisszumot. Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit – mondta róla egy kortársa. Sikerének fontos eszköze volt még a botrány- és szenzációkeltés. Ebbe a bulvárújságírás elődjeként is tekinthető stílusba a New York Journallal folytatott példányszámverseny hajszolta.

“Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit.”

Pulitzer nehéz természetű, betegeskedő ember volt. Vegyes megítélésének jót tett, hogy több jó ügyet is felkarolt, sok pénzt szánt adományokra. Egy általa írt vezércikknek például döntő szerepe volt abban, hogy New York polgárai összeadakozták a Szabadság-szobor talapzatához szükséges anyagi keretet. Emiatt Liberty Island múzeumában máig tábla őrzi a nevét, valamint saját szobra van a szigeten. Az 1880-as évek második felére a város egyik legbefolyásosabb embere lett, ám sikerei csúcsán kénytelen volt visszavonulni. Súlyosbodó szembetegsége és idegrendszeri problémái miatt 1887-re felhagyott újságai frontvonalbeli szerkesztésével, és csak a háttérből irányított. Élete hátralevő éveit luxusjachtján töltötte, szinte teljesen vakon, depressziótól gyötörve. 1911. október 29-én, hatvannégy évesen érte a halál. Bronxban, a Woodlawn temetőben nyugszik.

Hagyatéka máig nagyon erős, az amerikai független, modern hírlapírás atyjaként emlékszik rá az utókor. Már visszavonultan élt, amikor 1892-ben jelentős adománnyal támogatta a Columbia Egyetem újságírói karának létrehozását. Az iskola csak halála után jött létre, de 1917 óta máig ez az intézmény ítéli oda Amerikában a Pulitzer-díjakat, ami az újságírók legnagyobb elismerésének számít.