Szirmai Albert

Szirmai AlbertSzirmai Albert 1880. július 2-án született Budapesten. A muzsikalitás fiatalon, egy zongora alatt kuporodva találta meg, ahonnan nagyobb testvérei zeneóráit figyelte. A Zeneakadémiára Kodály Zoltánnal, Weiner Leóval és Jacobi Viktorral együtt járt, majd miután 1906-ban elvégezte azt, a Pester Lloyd és a Polgár című lapok zenekritikusa lett.

Zeneszerzőként 1907-ben érte első sikere, amikor bemutatták saját művét, a Sárga dominót. A húszas éveiben járó Szirmai ezután rövid idő alatt befutott: 1908-ban vígoperája, a Bálkirálynő is színpadra került, az 1909-ben bemutatott Táncos huszárok pedig hatalmas siker lett. Ekkor fordult az operettek felé, s mialatt évei nagyrészt dalok és kuplék írásával telt, 1916-ra elkészült a fülbemászó zenével és groteszk komikummal megírt Mágnás Miska, amely rövid idő alatt Bécsbe, Berlinbe és Milánóba is eljutott. Bár később még olyan sikerműveket alkotott, mint a Gróf Rinaldó vagy a Mézeskalács, a Mágnás Miska sikerét sosem ismételte meg, magasan az volt pályája csúcsa.

Szirmai sokat ingázott Amerika és Magyarország között, mígnem 1928-ra a kitelepülés mellett döntött, és New York-ban telepedett le. Itt előbb a Chappel kiadó tanácsadója, majd művészeti igazgatója lett. Zeneszerzőként már nem volt olyan aktív, mint hazájában, melynek oka részben az volt, hogy a Broadway stílusához nem tudott alkalmazkodni. Műveit egy darabig postán küldte haza, de egy idő után leginkább csak mások munkájával foglalkozott.

“Magyarországon még csak nem is játszották a műveit”

Mialatt Amerikában olyan kaliberű zenészeket segített elindulni a pályán, mint Leonard Bernstein és George Gershwin, 1939 és 1945 között Magyarországon még csak nem is játszották a műveit zsidó származása miatt. A háború utáni években többször visszalátogatott, de sosem költözött vissza. 1967. január 15-én, nyolcvanhat évesen, New York-ban halt meg.